„Régi soraim olvasom, nem értem régi bánatom, bár könnyeim felszáradtak a papíron. Lebénult szívvel gondolok a múltra, már üres, de érezni akarom, ahogy marja. És ha majd látlak téged, mosolyra hajlik a szám… már nem bánt, többé nem hiányzik, többé nem fáj.”