„Szerethetünk egyszerre két embert? Sokáig én is úgy gondoltam: lehetséges. Lehetséges egyszerre kettőt szeretni és úgy érezni, képtelenség dönteni. Éreztem is így. Mindkettőben volt valami, ami megfogott, és amiért azt éreztem, ő kell nekem. Nem voltak egyformák. Sőt nagyon is különbözőek… Vannak, akik szenvednek ettől, míg mások 'élvezzük az életet' felkiáltással egyszerre két vasat tartanak a tűzben. Bármelyik esetet is nézzük, abban egyetérthetünk, mindenképp kegyetlen játék. De valójában egyiket sem szeretjük igazán. Mert bár úgy érezzük, szerelmesek vagyunk, ez valahogy mégsem az igazi. Az igaziban ugyanis nem találunk hibát. Egyszerűen képtelenek vagyunk rá. A rózsaszín köd, a zsongás, a folyamatos heves szívverés… Nem, ezek nem hagyják, hogy kettőt szeressünk úgy igazán! Csakis a bizonytalan szakasz engedheti meg nekünk, hogy szívünk szeretetét megosszuk mások között.”