„Minden film, minden regény az sugallja, hogy várjunk az igazira. De a történet felénél jön a csavar. Váratlanul szerelmet vall neked valaki. Vagyis ez a kivétel. Sokszor csak a végső cél lebeg a szemünk előtt és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel, a komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy végül csalódnod kell a klassz srácban. Lehet, hogy egyedül maradsz. Összetörve. De lassan rájössz, hogy hol szúrtad el és újrakezded. Megrázod magad, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ha sikerül továbblépned, akkor az már nem is csalódás. És létezik még egy eset. Ha a rengeteg hiába várt hívás, sorozatos visszautasítások, a rosszul értelmezett jelek, kínosabbnál kínosabb helyzetek, a hatalmas káosz ellenére soha egyetlen percre sem adtad fel a reményt. Az a rengeteg, szörnyű dolog, amin keresztülmentél, sok rossz kapcsolat, amelyek megkeserítették az életed. De most hirtelen hálás vagy mindenért, mert ezek vezettek téged mostani életedhez.”