„Ha szépen mondanám, félreértenéd. Ha súgnám halkan, nem hallanád. Elmondom hát úgy, ahogy van, egyszerűen, fájdalmasan: nem szeretlek, ezt el kell fogadd, sorok mögött reményt ne is kutass, ne hívj, ne keress, többé látni sem bírlak, és nem azért, mert utállak, hanem csak meguntalak.”