„Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, s itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult, s valahol egyszer lemaradt…”