„Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked! Egy nap, amikor már továbbléptem… Hidd el, hiányozni fog minden, amit most eldobsz magadtól. Hiányozni fog a mosolyom, amikor minden ok nélkül őszintén rád mosolyogtam. Hiányozni fog a nevetésem, és a közös nevetéseink. A viccelődéseink… mert ne tagadd, volt idő, mikor te is jól érezted magad velem! Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem… De még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. Sőt, még a veszekedéseink is hiányozni fognak. Idővel majd, amikor rájössz, hogy valójában szerettél, csupán túl büszke, és kalandvágyó voltál, hogy ezt beismerd és mellettem maradj… akkor majd csak annyit mondhatok: Sajnálom! Sajnálom, hogy most hiányzom, akkor, amikor már túl késő!”