„Ment az úton csöndben, és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre jéggé dermedt könnyem, tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem… Ő volt az utolsó.”