„Hidd el, nekem nincs szükségem sallangokra, palotára, meg a hülye szőke hercegre. Én önmagadért szeretlek, nem valaki másért, vagy egy ábrándképért, aminek igazából az égvilágon semmi köze nincsen hozzád! És hidd el, ha nem szeretnélek feltétel nélkül, nem mondanám, hogy úgy van. Tudom, nem mondom sokat. De attól még így van. Csak ha túl sokat mondanám, elveszne a varázsa. Inkább kimutatom. Apró mozzanatokkal, pillantással, egy mosollyal, egy csókkal. Szóval ábrándozz tőlem modellekről, tökéletes lányokról, de egyet jegyezz meg, ha elhagysz, és utána rám gondolsz, emlékezz arra, hogy én neked adtam volna a szívem egészen…”