„A fátyolköd felszállt lassan, s feltűnt egy másik arc, egy olcsó és hűvös szív, mit mosollyal takarsz. Minden, mit kaptam tőled, csak pár hazug szó, e szétfoszlott álomban már nincsen semmi jó. Szebben nem is mondhatnám,  hidd el, nem vagy méltó rám. S tudom, lesz olyan, ki tényleg jó hozzám…”