„Szóval ennyi volt? Minden álomnak, fantáziavárnak vége? Minden összeomlott? Mikor már azt hittem, valóság lesz... bele kellett rúgjál? A földbe taposd? De nem… most nem fogok a padlón feküdni és a törött álom darabkáival puzzelezni. Nem szabad. Erős leszek. Erősnek fogom mutatni magam, s bár a szívem lehet, megszakad, de dacos női büszkeséggel fogok elsétálni melletted, s könnycseppet elrejtő mosollyal nyugtázni, hogy: Igen, köszi, jól vagyok…”