„Néha olyan jó sírni egy kicsit… Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, Felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni, amihez kötődsz, közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt, amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal, aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni: soha nincsen soha!”