2012. február 12., vasárnap


„Most, ebben a pillanatban valami megváltozott. Mondhatni minden. Kinyílt a szemem és kiürült a szívem. Már tisztán látok mindent és mindenkit körülöttem. Ahogy Téged is. Az égbolt már csak égbolt. A Hold csak egy üres, fagyos bolygó. A szerelem csak kémia, ami jó esetben kibírja 1-2 évig. Te pedig csak egy ember vagy a 6 milliárdból. Két szem, két fül, egy orr és egy üres, érzéketlen lélek. Most, hogy beszéltem Veled, minden megváltozott. Nincs rózsaszín köd, nem létezik olyan, hogy egymásnak teremtve. Csak a szürke, és fájdalmas valóság van. Ha most egy szóval kellene jellemeznem ezt a világot és benne Téged, annyit mondanék: vicc.”