„Tudod, vártam rád. Hónapokat ültem szomorúan, miközben a szerelmedet kerestem. De már tudom, hiába kerestem, hisz nem volt. A jelét mutattad, hogy szeretsz, majd elmentél. De már tudom, nem  csak eltitkolod az érzésed, hisz nincsenek érzéseid. Többet nem várok rád, hisz ha szerettél volna, már rég itt állnál és a karjaidban feküdnék. Nincs több álom és fantáziálás, a kislányból nagy lány lett, aki tovább lép és nevetve rúg bele az emlékedbe.”