„Azokon a napokon, amikor csak találkoztunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon… Azokon a napokon, amikor még beszélgettünk is, úgy éreztem, nincs lehetetlen… Azokon a napokon, amikor kezemet is fogtad, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein… Ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál… Azokon a napokon, amikor még meg is csókoltalak, táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt… Elmondtam az embereknek, mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon... Csak Miattad… Tényleg Én voltam...”