„Úgy lennék másutt, mással, máshogyan. Sétálnék a csillagok alatt megállás nélkül. Csak ne volnék ilyenkor egyedül... Megijeszt a magány és a sötétség. Ölelnék valakit, de nem lehet. Súgnék szép szavakat, de elnyeli az éj. Nem szomorú vagyok, csak magányos. Elég lenne egy ölelés vagy csak egy pillanat. De ezek csak álomképek maradnak és eltűnnek úgy, ahogyan reggelre a csillagok...”