„Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön. Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik, mint érett gyümölcs a fáról. Ha két embert valódi szeretet köt össze, nem veszthetik el egymást. Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik, annak mindig sorsszerű oka van, de ezt a kétségbeesett, kifosztott és arasznyi létben gondolkodó "én" sohasem képes átlátni.”