„Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senki se várt. Ne hagyd, hogy kinn az úton ácsorogjak, az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át, és mikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább.”