„Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elveszítek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy tovább lépjek és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam. Ott kell lenniük. Gyönyörű hegek… Nélkülük üres lennék.”